A széles látókör mindenkinek jár!

Rohanó társadalmunk, amely őrült tempót diktál szinte minden szinten elvárja, hogy tagja lépést tartson és mindig minden időben naprakész legyen. Természetesen ez nem lehet másképp a fiatal értelmiségiek esetében sem. A tájékozottság már egy alap elvárás, amivel már minden valamirevaló diáknak rendelkeznie kell.  A gazdaság kvaterner szektora, vagyis mondhatjuk úgy, hogy az információ ágazata létfontosságúvá vált, így annak fogyasztása már követelménynek számít.

Erre a modern világ számos lehetőséget ad, kezdve az újságoktól, a televízión keresztül egészen az internetig. Szinte a csapból is a frissebbnél frissebb hírek folynak, különböző szemszögekből, eltérő interpretációban.  A fogyasztó feladata az, hogy ezeket aztán osztályozza saját érdeklődési körei alapján, kiválassza szájízének a legmegfelelőbbet és ennek tükrében elfogyassza az elé tálalt információ adagot. Az információs csatornák közül talán az újságírás rendelkezik a legnagyobb hagyománnyal, emellett nagy tömegek olvasnak újságot, vagy valamilyen internetes hírportált napi szinten. Ennek hátulütője viszont egyértelműen az, hogy az újságok túlnyomó része elkötelezett valamilyen politikai vagy gazdasági csoport iránt. Ezáltal a leközölhető információk skálája szűkül és a közlési mód is már eleve elrendeltett. Sajtó, mint olyan sok esetben a politika játékszerévé válik, mivel van akkora ereje, hogy nagyobb csoportokat szólít és mozgat meg. Nem kevés bértollnok is jelen van a színen, akik szinte semmilyen meggyőződés nélkül csak pusztán a pénz által vezérelve megírnak bármit, ennek egy magasabb szintje pedig a pártsajtó, ami a világ összes országában valamilyen formában jelen van. Természetesen akadnak független vonalak is, viszont ezek túlélése sokkal nehezebb és komplikáltabb. Ezek legkihasználtabb eszköze, maga az internetes, vagyis a korlátlan virtuális tér, ahol az információk még egyszerűbben áramlanak, még hozzá ingyen és bérmentve. Az internet megjelenésével és kihasználásával teljesen új dimenziókba lépett talán maga az újságírás is. Mindenki teret kap, és mindenki kifejtheti véleményét. A tér és a lehetőség adott, már csak le kell ülni és gondolatainkat mondatokba szedve „kiposztolni“ a világnak. Ma egy blog beindítása egyáltalán nem nagy tudomány, pár kattintás és máris megkapjuk saját kis területünket, ahova saját kedvünk szerint választhatunk témát és magát az írás stílusát is. A demokráció adta lehetőség, hogy hallassuk a hangunk, egy ilyen blogon teljes mértékben érvényesül. Ezek a felületek pedig elengedhetetlenek, ahhoz, hogy a dolgokat ne csak feketén és fehéren lássuk, hanem mások véleményével bővítve egy komplexebb képet állítsunk össze magunkban, egy adott témáról. Értelemszerűen a különböző meglátások begyűjtése időigényes, de tegyük a kezünket a szívünkre, és valljuk be őszintén mennyi időt is töltünk a közösségi oldalak hálójában, ahol nagyrészt csak bambán kattogtatunk, lájkolunk és várunk a csodára, hogy valami érdekeset halásszunk ki. Ez az idő szinte egy az egyben a látókörünk szélesítésére is felhasználható, és ez a befektetés akár kamatosan is megtérül az idő múlásával.

Felvidéki viszonylatban az Új Szó és pár heti lapon kívül a blogok frontja kezd megerősödni. Aki naprakész szeretne lenni, az biztos, hogy rendelkezik pár blog címmel a könyvjelzői között. A bloggerek, akiket az esetek többségében semmilyen béklyó nem köt le, szabadabban kinyilváníthatják véleményüket, de természetesen nem szabad megfeledkezni egy blog írásakor, hogy ez nem pöcegödör, ahová behányhatjuk az összes szitkot és átkot. Az önkéntes „újságírók“ közül nagyon sokan minőségi tartalmat gyártanak, amit illik ismerni és olvasni is. Csak hogy pár példával is éljünk; a Felvidéken már szinte klasszikusnak számító Hírlapíró és a halál, Szótlan Szemtanú blogja, Félvidék vagy esetleg egy nagyobb blogportál is a Közbeszéd. Ezek tartalma naprakész, és szinte mindennemű témával foglalkozik, ami számunkra, felvidéki magyarok számára, érdekes lehet és fontos. Kétélű fegyverről lévén szó a blogos közlési forma is magában rejti annak a lehetőségét, hogy ne csak „nemes“ célra használjuk. Ezért fontos, hogy jól és bölcsen válasszunk, milyen írók mellé tesszük le voksainkat.

További fontos pont az idegen nyelvek ismerete, ami által még tovább bővíthetjük olvasmányaink tárát. Nem biztos, hogy a szlovák vagy angol sajtó egy és ugyanazon eseményre ugyanúgy fog reagálni. Érdekes lehet látni, hogy a más kultúra és értékrendszer mennyiben befolyásolja azt, hogy miként is tekintünk valamire. A mi specifikus esetünkben az államnyelv ismerete mondhatni létfontosságú és hasznos is. Szlovákiai magyarként elengedhetetlen, hogy jártasak legyünk egy kicsit a szlovák sajtó, esetlegesen a szlovák blogok világában.

Ahogy a cikk elején is taglaltam, alapelvárás a mai világba a tájékozottság, és az, hogy legyen legalább egy két szavunk egyes témákhoz és egy minimális átlátásunk. A témának nem kell feltétlen politikának lennie, számtalan témáról olvashatunk, kultúra, zene, film, sport és minden mi szem szájnak ingere.

Egyszóval olvasni, és fogyasztani kell azt az információt, amit elénk tárnak. Ma már az a kifogás sem érvényes, hogy nincs rá elég lehetőség, hiszen minimális utánajárással már beleakadhatunk jó írásokba. Természetesen nem kell megragadni ezen az oldalon. Odaát is várnak még emberekre, akik megosztják gondolataikat a néppel, és nincs itt szó semmilyen feltűnési viszketegségről. Igény van arra, hogy véleményünket közöljük és minél több embert megszólítsunk azzal. Pár gombnyomás és egy kis bátorság szükséges csak, és persze fogalmazni sem árt tudni, de ebbe már bele lehet tanulni. Kapjunk a lehetőségek és az információk után, hiszen ahogy Frei Tamás is mondaná „A széles látókör mindenkinek jár!“